Gyöngyöshalász

A falu határában folytatott régészeti feltárások során későbronzkori telep és koraközépkori falu maradványait tárták fel az Encspusztának nevezett határrészen. A rézkori telep feltárása során edények (tálak, fazekak, bögrék, amfora töredékei) kerültek elő. Nagy mennyiségű állati csontanyagot is találtak, mely az itt lakó nomád népesség élelemtermelő gazdálkodásának megismeréséhez szolgáltat adatokat: legnagyobb számban juhot, kevesebb szarvasmarhát és minimális sertést tartottak.

A népvándorlás alatt átvonuló terület volt, amit a kelták, hunok, gepidák, longobárdok, illetve szittya népek emlékei jeleznek. A tulajdonképpeni élet csak a honfoglalás után kezdett itt  kialakulni. Mátraalját az Aba nemzetség szállta meg; ez a hely kiválóan alkalmas volt letelepedésre, mivel a hegyekről leszaladó tiszta patakok átszelték a vidéket, tele hallal. A réteken sokféle fű termett, ami nagyon fontos volt a legeltetés miatt; emellett a környék erdeiben vadászatra is nyílt lehetőség.

Első okleveles említése 1267-ben történt terra Halaz névalakban. Ekkor királyi várbirtok volt, s ebben az évben adományozta a király Csobánka fia Jánosnak. Károly Róbert a pártütőkké lett Csobánka unokát megfosztotta birtokaitól, s Gyöngyöshalászt 1327-ben a Kapics nembeli Széchenyi Tamás erdélyi vajdának adta. Ezután a Salgai család birtokába került, de miután ők is hűtlenné váltak, a király Berzeviczy, majd a Rozgonyi családnak adományozta.